Ebből a két csoportból születtek az első skinheadek 1969 táján. Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a futball és persze a munkásosztályhoz mindig hűek maradtak.
A bőrfejűek politikai nézetei széles skálán mozognak a szélsőjobboldali neonáciktól egészen a szélsőbaloldali anarchistákig. Az első nem rasszista szervezet 1986-ban alakult az USA-ban, terjesztve azt, hogy az első skinheadek nem voltak rasszisták. Őket nevezzük SHARP-oknak (Skinheads Against Racial Prejudice: Skinheadek a rasszista előítéletek ellen). Vannak köztük apolitikusak is, akik a bőrfejűséget nem kapcsolják politikai ideológiához. A későbbiekben a rasszista bőrfejűeket a SHARP-ok boneheadeknek (csontfejűeknek) nevezték el, mivel szerintük az igazi skinheadek nem rasszisták.
Rasszizmus és antirasszizmus:
A '60-as évek végén sok skinhead részt vett a pakisztáni bevándorlók ellen elkövetett erőszakos cselekményekben. Azonban Észak-Angliában és Skóciában voltak antirasszista és baloldali bőrfejűek is. A '70-es években Angliában a bőrfejűek egy része a szélsőjobboldali, erőszakos Nemzeti Frontba tömörült, és felléptek az ázsiai bevándorlók ellen. Sok rosszabb szociális körülmények között élő skinhead csatlakozott hozzájuk, mert a gazdasági problémákért a bevándorlókat okolták. Az ebben az időben elkövetett erőszakos cselekmények vezethettek ahhoz a téves elképzeléshez, hogy minden bőrfejű neonáci.
A pakisztániak ("pakik") verése –ahogy a melegek és minden különböző kinézetű divatot követő más szubkultúrához tartozók megtámadása– saját magyarázataik szerint nem rasszista vagy politikai indokkal történt. Míg a fekete és fehér skinheadek a szegényebb rétegekből kerültek ki, a pakisztániak a középosztály tagjai voltak, s jobb életkörülményeik miatt váltak célponttá. A skinheadek bandákba tömörültek és az utcán sokszor bárkinek nekitámadtak, aki nem tetszett nekik. Rengeteg afrikai skinhead volt a korai években a skinhead stílusban, blackheads, soul boys néven futottak, ezek voltak a gúnyneveik. Ahogy voltak ázsiai skinheadek is.
A rasszista sztereotípiák eloszlatására antirasszista kezdeményezéseket indítottak. 1986-ban az USA-ban indították el a S.H.A.R.P. (Skinheads Against Racial Prejudice – Szkinhedek a Faji Megkülönböztetés Ellen) nevű mozgalmat, majd 1988-ban az ARA (Anti-Racist Action – Antirasszista Akció) szervezetet. A SHARP sok követőt szerzett magának Angliában is, részben az apolitikus bőrfejűek körében.
A SHARP egy országos televíziós csatorna műsorának segítségével széles körben ismertté vált. Ekkor vette fel velük a kapcsolatot velük Roddy Moreno, a cardiffi The Oppressed nevű skinhead zenekar énekese. Moreno saját kiadót alapított Oi!-Records néven, amely kifejezetten antirasszista zenekarok lemezeinek gondozását vállalta fel. Létrehozta a SHARP angol szekcióját, hogy a bőrfejűeknek "lehetőségük legyen megismerkedni gyökereikkel, s visszatérni saját kultúrájukhoz". Fontos megjegyezni, hogy az említett TV műsorban a SHARP alapítói, az őket ért megbélyegzések miatt kihangsúlyozták drogellenes és antikommunista beállítottságukat is.
Egyesek nem voltak elégedettek helyzetükkel, s komolyabban beleásták magukat a szociális problémák miértjébe és gazdasági kérdésekbe. Így alakult meg a R.A.S.H. (Red and Anarchist Skinheads - Vörös és Anarchista Szkinhedek) nevű szervezet, nem hiába, hiszen baloldaliaknak keresnivalójuk sem volt a SHARP-ban. Az úgynevezett redskinek határozottan szemben állnak a kapitalista rendszerrel és annak kizsákmányoló formáival. Nem elégszenek meg pusztán az antirasszizmussal.
Magyarországon:
A szubkultúrának csak töredékei érkeztek el az országba, főleg a '80-as évek elején. Ebben az időszakban leginkább punk közösségek voltak meghatározóak, de akadtak skinheadek is, ill. alakult pár oi! banda. Valószínűleg a szocialista rendszerrel való szembenállásuk a jobboldalra sodorta őket, így fordulhatott elő, hogy Magyarországon abban az időben alakult neonáci ska együttes is, ami egy jamaikai stílus. 1989 után betört hazánkba a neonáci vonal. A '90-es évek elején egyszerűen sikk volt hungaristának, neonácinak lenni egy kopasz fiatalnak. A mai napig ez a legelterjedtebb stílus a szubkultúrán belül.
1998-ban hazánkba is elérkezett a SHARP, Magyar Antirasszista Szkinhedek néven -állítólag először Tiszafüreden. Főleg vidéken szerveznek koncerteket, rendezvényeket. Fanzinek, internet, összejövetelek segítségével magyarázzák el fiataloknak a kultúra lényegét és gyökereit, hirdetik az antirasszizmust. Manapság már egyre több ska, oi!, streetpunk zenekar alakul, így egyre nagyobbodik a tradicionális skinhead színtér.
Hivatalosan 2008-tól a RASH szervezet hívei is megtalálhatók az országban.
2008. április 11-én kisebb médiavisszhangot kaptak azok
Haj
Általában kopasz.
* Férfiak: A kezdeti időkben nem borotválták, pár mm-es hajat hordtak, pajesszal. Sok tradícionális skinhead ma is ezt viseli, a legtöbbjük azonban kopasz.
* Nők: Hátul rövidebb, elöl a homlokig ér. A pajesz hosszabbra hagyva.
Felsőruházat
Elegáns ing vagy galléros póló, V-alakú pulóver, gyakran mellény.
* Férfiak: Kedvelt márkák a Ben Sherman, Fred Perry, Lonsdale, Burlington, Ralph Lauren, Merc, Jaytex, Henri Lloyd, Timberland, Brutus, Burberry.
* Nők: Ugyanúgy, mint a férfiaknál.
Kabát
Harrington, MA1-s bomberdzseki, farmerkabát, hosszabb kabátok (crombie-k). Márkák: Alpha, Knightsbridge, Levi's, Lonsdale stb.
Nadrág
Általában kék farmer, vagy terepnadrág.
* Férfiak: Általában Sta Press, egyenes szárú Levi's vagy Wrangler farmernadrág, fehér színben is, a Mechanikus Narancs alapján. Inkább boneheadek köreiben népszerűek a katonai nadrágok és terepszínű álcanadrágok több változata.
* Nők: Hasonló a férfiakhoz; harisnya, később miniszoknya. Zöld katonai nadrág, természetesen a bakancsba betűrve. Csőszárú farmer, felhajtva.
Cipő
Fekete bakancs.
* Férfiak: Eredetileg katona- vagy acélbetétes munkásbakancs, később Martens bakancs, főleg (cseresznye)piros és fekete színben, acélbetéttel, amit nem ritkán fegyverként is alkalmaznak. Tradicionális skinheadek ritkán hordják az acélbetétest. Ők esküsznek a klasszikus 1460-ra. A bakancs a szubkultúra munkás jellegére utal, tetoválásként és más ábrázolásokon is gyakran feltűnik. Esetenként használnak Loafer cipőket, ha a helyzet úgy kivánja pl: Ska clubokban, vagy ahol elegánsan kell megjelenni.
* Nők: Martens bakancs, Loafer cipő.
Illetve fehér(szélsőjobboldali hovatartozást jelképez) vagy piros cipőfűző.
Tetoválások
Skinhead, hooligan, working class, 1969, A.C.A.B. feliratok, skinhead lány ábrázolások, bakancsrajzok, keresztbe tett kalapácsok, zenekarok logói, nemzeti és lokálpatrióta zászlók, futballcsapatok címerei, trojan logó, pókháló, matrózcsillag stb.
"Politikai irányzatok"
* Apolitikus skinheadek: Az igazi gyökerekhez kötődnek, a többi csoporttól eltérően tudatosan nem fogalmaznak meg kollektív véleményt a rasszizmus tárgykörében.
* Antirasszista skinheadek: antirasszisták, antifasiszták, szervezeteik a SHARP, az AFA és az ARA. Ugyanakkor előfordulhat, hogy nemzeti beállítottságúak.
* Redskinek: nem pusztán antifasiszták, kifejezetten baloldaliak. Aktívan fellépnek a szélsőjobboldaliak ellen. Szervezetük a RASH.
* Jobboldali skinheadek: konzervatív nemzeti irányzat, nem szélsőségesek vagy fasiszták.
* Bonehead: szélsőjobboldaliak, hungaristák, fasiszták, neonácik. Ez az irányzat nem befolyásolja a közegben megjelent külsőt, nem minden esetben hord bakancsot és szűk farmert. Előfordulhat olyan is, aki vörös fűzőt hord, mutatva a vér tisztaságát és becsületét.
Zene
Hagyományosan a skinhead szubkultúra a ska és reggae irányzatokhoz kötődött, olyan előadókhoz, mint Desmond Dekker, Laurel Aitken, Symarip vagy Joe the Boss. Szintén megjelent körükben a soul és a rocksteady irányzat.
A punk első hulláma hatott a skinheadekre. A korai punk zenék nagyon népszerűek voltak a skinheadek között is. Hamarosan a streetpunk szerves része lett kultúrájuknak. Ez a stílus az Oi! nevet kapta, legnépszerűbb bandák a Cockney Rejects (Oi!Oi!Oi! című albumukon található hasonló nevű számuk adta a nevet), Cock Sparrer, Business, Angelic Upstarts, Gonads, Last Resort, Condemned 84, melyek ma is koncerteznek szerte a világon. Az Oi! sosem volt politizáló zene, de sokan voltak, akik eszközként használták saját politikai nézeteik terjesztésére. Az USA-ban a 80-as években alakult ki a New York Hardcore irányzat, s az ottani színtér abban az időben ezt hallgatt
Az első bőrfejűek a 60-as években jelentek meg Angliában. Munkásosztálybeli fiatalok voltak, tizenévesek, vagy a húszas éveik elején. A 60-as években a skinhead is csak egy szubkultúra volt a sok közül: a modok, a rockerek, a hippik, a rudeboyok mellett jelentek meg a brit utcákon. Legfőbb érdeklődési körük a soul-reggae-ska koncertek, dancehallok (mind fekete zenék, olyan képviselőkkel, mint Desmond Dekker, Laurel Aitken, Harry J, Jimmy Cliff, Max Romeo, valamint több más Jamaikából származó előadó), a futballmérkőzések és az utcai verekedések voltak. Fontos megemlíteni, hogy a skinheadek konfrontálódtak az igénytelen hippikkel és a bőrruhás, hosszúhajú rockerekkel, melyek gyakran véres összetűzésekben csúcsosodtak ki. Egy skinheadet könnyű volt felismerni az utcán: kopasz, de legalábbis rövidre vágott haj (már ezzel is megkülönböztették magukat a hosszú hajú szubkultúrák képviselőitől), kockás ing (legismertebb márka: Ben sherman) vagy galléros pólóing (legismertebb márka: Fred Perry), farmernadrág (leginkább Levi Strauss) vagy Sta-Press, melyeket nadrágtartóval függesztettek fel, de a legmeghatározóbb kellék a Dr. Martens bakancs volt, emellett azonban viseltek brogues, loafers cipőket is. Felsőruházatuk fő része a különböző kabátok voltak, a pilótadzseki, a farmerkabát, a Harrington és a crombie. A tiszta, igényes öltözködés a legfőbb ismérve volt a bőrfejű fiataloknak.
A közhiedelemmel ellentétben a skinheadek nem foglalkoztak a politikával. Zenét hallgattak, koncertekre jártak, italoztak, verekedtek, vagy éppen futballmérkőzéseken szurkoltak csapatuknak, a politikától pedig távol maradtak. A legfényesebb év az 1969-es volt, melyet számos zenekar megénekelt, mint a skinheadek aranykorszaka. Ebben az évben látott napvilágot a csak fekete előadókból álló Symarip első nagylemeze, a Skinhead Moonstomp, olyan számokkal, mint a Skinhead Moonstomp, Skinhead Girl és a Skinhead Jamboree, melyek az évek során himnuszokká váltak a bőrfejűek körében.
Az utcákon és a futballstadionokban növekvő agresszió egyre nagyobb rendőri beavatkozást igényelt, ezért a 70-es évek elejére a skinheadek száma csökkenni kezdett, megjelentek a suedehead és bootboy stílusok, melyek öltözködésben nem, csak a hajviseletben különböztek a skinheadektől. A bőrfejűek újjászületése a 70-es évek közepén, a punk zene megjelenésével történt. A punk stílusból vált ki az Oi!, mint a skinheadek legismertebb zenei műfaja, olyan előadókkal, mint a Cockney Rejects, a 4-Skins, a Cock Sparrer vagy a Blitz, azonban rajtuk kívül számos zenekar tevékenykedett szerte Nagy-Britanniában. A ska zene is újraéledt, 1979-ben megjelent a Two Tone kiadó, s számtalan two tone ska-t játszó zenekar tűnt fel, mint a Madness, a Bad Manners, a Specials, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ugyanekkor, a 70-es évek végén kezdődtek az igazán csúnya dolgok: a szélsőjobboldali pártok, szervezetek (British Movement, National Front) a skinheadekben látták meg politikájuk véghezvivőjét, s sikerült befolyásolniuk a bőrfejűek kevésbé intelligens részét, azonban nem feledkezhetünk meg az olyan bőrfejű csoportokról sem, akik határozottan felléptek a szélsőjobboldal ellen, elég csak a Tilbury Skinsre gondolni, s érdemes megjegyezni, hogy a 80-as években számos színesbőrű skinhead is volt az utcákon. A politikai befolyás következtében, a média agymosásával és nyomásával az évek folyamán az jelent meg a köztudatban, hogy skinhead = neonáci, ami természetesen egyátalán nem fedi a valóságot. A szélsőjobboldali nézeteket valló kopaszokat nevezzük boneheadeknek ("ostoba, csökönyös ember"), akik mind öltözködésben, mind gondolkodásmódban távol állnak az igazi skinheadektől.
